APA - CSAK 1 VAN! - EZ TÉNY! - LEGALÁBB IS NEKEM CSAK 1 VOLT!

Amikor Én születtem, még minden másképp volt! - Vidéken, az '50-es évek közepén.

Nem voltak tesztek, ultrahangok, - nem tudták előre, hogy mi lesz? Fiú? vagy Lány? - És még kórházba se mentek szülni! - Otthon születtem!  - APA = APU, szerintem közelében sem volt az eseménynek. Soha nem kérdeztem, de biztos vagyok benne. Most meg már nincs kitől megkérdezni.

Vidéken - még most is sok helyen hasonló a felfogás. - Persze ez mostanára sokat változott. De már elköltöztem onnan - nagyon régen -, ezért pontosabban nem tudom.

Akkor - régen - úgy volt, hogy: Az APA végezte a férfimunkát, - az Asszony pedig a női munkát. - 

Amikor Én születtem a gyereknevelés - az Anyák feladata volt teljes egészében, mert "ők otthon voltak". Nem jártak el munkahelyre dolgozni (akkor még csak pár Anya dolgozott). - Persze nem unatkoztak 1 percig se. Vidéken a ház körül, a gyerek-ek, a kert-kapálás, és még kint a határban is a kapálás, és a főzés- a meleg étel, mire hazajön az APA a munkából. - Mindig volt mit tenni.

Visszaemlékszem 1,5 éves koromtól az Életemre! - Az APÁMRA IS! - Valójában - "NEM SOK VIZET ZAVART AZ ÉLETEMBEN"! - Sajnos nagyon keveset találkoztunk, mert sokat dolgozott. - Munka közben találkoztunk csak, mert - segítettem Neki építkezni, azaz téglát hordani, kapálni és mindenben, amire csak megkért!

APA = APU - csak fizikailag hordta a nadrágot, de valójában az irányítás az Anyu kezében volt. Minden úgy volt, hogy Anyu mondta, ahogy Ő akarta, úgy kellett lenni mindennek. Anyu kiosztotta mindenkinek a parancsot.

APU - már pici koromtól vitt magával, kézen fogva mentünk. Pl. vasárnap a templomba, - utána hazamentünk megebédeltünk. Majd kb. 4-5 éves koromtól kivitt - ott a faluban - a focimeccsre is. - Akkor még szebb volt a Világ! Csendesebb, tisztességesebb, nyugodtabb, káromkodás-mentesebb, azaz szebben, tisztelet tudóbban beszéltek egymással - legalább is vidéken - az Emberek! - A meccs volt az 1-etlen szórakozási lehetőség. Ja, meg a kocsma, de oda nem jártunk. (Apu néha bement meginni 1 pohár bort - amikor 1-edül volt, és nem voltam Vele.) - És még 6 -14 éves koromban APU elvitt a munkahelyi kirándulásaira is. Csak Mi 2-en mentünk, Anyu otthon maradt, mert Neki állandóan munka volt! És nem is szeretett jönni-menni. - Anyu mindig mondta Nekem: "OLYAN VAGY MINT APÁD!" - Ő választotta annak idején, - de ezt nem szerette APU-ban, és Bennem se, - hogy mindig mentünk valahova.

APU-val, mi  - Ő, meg Én - mentünk kirándulni, szórakozni! - Ez volt az Ő feladata Velem kapcsolatban. Megértettük egymást, szerettük egymást. Jó volt Vele. - Ez persze ritkán volt - csak Vasárnap-Ünnepnap - és a kirándulásokon évente 1-2 alkalommal.

Egyébként APU rengeteget dolgozott - mozdonyvezető volt. Ha hazajött, puszi-puszi, evett, és feküdt le aludni! Tilos volt zavarni! Neki kipihenten kellett menni dolgozni, mert felelősségteljes volt a munkája. Emberek Élete volt a kezében. - Amikor felkelt, végezte a ház körüli férfi-munkákat, vagy segített valamelyik rokonnak valamiben. Mert Ők is segítettek Nekünk, ha szükség volt rá. "A kölcsönt vissza kellett adni." - Aztán megint ment dolgozni.

Ez így ment 15 éves koromig, - akkorra felnőttem.

Megváltozott közöttünk a viszony, azaz kevesebbet találkoztunk. - Én is - Miskolcra jártam be, először tanulni, majd később dolgozni - és szórakozni is. Majd férjhez mentem. - Ezért még kevesebbet találkoztunk.

Az az igazság, hogy úgy igazán kettesben nem voltunk soha együtt. Mert a meccseken, kirándulásokon - igaz, hogy együtt voltunk, de mindig voltak velünk, körülöttünk Emberek. - Otthon - hétköznap meg nem volt rá idő -, mindig munka volt!

Megértettük egymást - Szerettük egymást, de nem kerültünk abba az igazi "APA-LÁNYA - SZERELMI KAPCSOLATBA" - mint a mostani (bp.-i) APÁK - A LÁNYUKKAL!

Sajnos - a 24. SZÜLETÉSNAPOM ELŐTTI NAPON ...HÓ 13.-ÁN - ELTÁVOZOTT AZ ÉLŐK SORÁBÓL! - 1 hónapos betegség után. - És szintén sajnos - NEM TUDTAM TŐLE - AZ APÁMTÓL ELBÚCSÚZNI! - "NEM AKARTA, HOGY LÁSSAM - AKKOR"! - TUDOM! - Mire hazaértem a munkából - Ő előtte fél órával már "ELMENT"! - Természetesen megnéztem! - Ha így felidézem, vagy felidéződik valami miatt, - MOST IS ELŐTTEM VAN A KÉP, AHOGY OTT FEKSZIK A NAGYSZOBÁBAN - A TISZTASZOBÁBAN - A RAVATALON.

1 NAGY ŰR MARADT UTÁNA! - HIÁNYZIK még a mai napig is, mert 24 év - együtt - nagyon rövid volt.

Akkor belebetegedtem! - Voltak a SZIVEMMEL - problémáim. - Mert megszünt "AZ A SZERETET - AZ ÉLETEMBŐL! - AMIT TŐLE KAPTAM"!

Volt más Szeretet - a Gyerekem, aki szeretett, és Én is Szerettem, és mindig is Szeretni fogom Őt. - Az más.

De - az APA = APU SZERETETE az más volt mindennél, még akkor is, ha kicsit távol voltunk egymástól.

MERT - APA CSAK 1 VAN - VOLT!